2026.02.23
Ipari hírek
A szűrőszövet gyakori meghibásodásának különböző okai között gyakran a kémiai erózió és a termikus lebomlás a legravaszabb. Sok vállalat a szűrés pontosságát részesíti előnyben a beszerzés során, de figyelmen kívül hagyja a hígtrágya összetett kémiai természetét. A szűrőszövetekben használt polimer szálak – mint például a polipropilén (PP), a poliészter (PET) és a poliamid (nylon) – nagyon eltérően reagálnak a pH-értékekre.
Például, ha poliészter kendőt használ az erősen lúgos ipari szennyvíz kezelésekor, a szálak gyors hidrolízisen mennek keresztül. Emiatt a ruha törékennyé válik, és jelentősen veszít szakítószilárdságából, ami a lemezzárás mechanikai nyomása alatt összetörhet. Ezzel szemben, míg a nylon kiváló kopásállósággal büszkélkedhet, savas oldatokban gyorsan lebomlik.
A kémiai kompatibilitáson túl az üzemi hőmérséklet kritikus tényező. Amikor a Szűrőprésszövet termikus stabilitási határa felett működik, a szálak molekuláris átstrukturálódáson mennek keresztül. Ez méretbeli zsugorodáshoz vezet – ami azt okozza, hogy a kendő rosszul illeszkedik a lemez vízelvezető nyílásaihoz – és elveszíti rugalmasságát. E költséges meghibásodások megelőzése érdekében elengedhetetlen a pontos pH-vizsgálat elvégzése és a maximális üzemi hőmérséklet rögzítése az anyag kiválasztása előtt.
Ha az adagolási nyomás normális, de a szűrési ciklusok egyre hosszabbak, akkor a ruha valószínűleg mechanikai vakságtól szenved. Ez a jelenség általában a szövet „szövése” és a hígtrágya szemcseméret-eloszlása közötti eltérésből adódik.
A szűrőkendőket általában Monofil és Multifilament kategóriába sorolják. A többszálú kendőket apró, csavart szálakból szőik; miközben kiválóan képesek megragadni a finom részecskéket és nagy szakítószilárdságot kínálnak, belső réseik hajlamosak „befogni” a finom szilárd anyagokat. Miután ezek a részecskék mélyen beágyazódnak a szálkötegekbe, a szokásos tisztítási eljárások nehezen távolítják el őket.
Ezzel szemben a monofil kendők egyetlen, sima szintetikus szálból állnak. Kiváló tortaleválasztási tulajdonságokat kínálnak, mivel a részecskék nem tapadnak könnyen a sima felülethez. Viszkózus vagy „ragadós” anyagok esetén a kalanderezett (hőpréselt) bevonatú monofil kendő drasztikusan javíthatja a teljesítményt. Ezenkívül a megfelelő pórusméret kiválasztásánál követni kell az „áthidaló elméletet” – a pórusoknak valamivel nagyobbnak kell lenniük, mint az átlagos részecskeátmérő, hogy szilárd anyagokból álló „híd” képezze a tényleges szűrőanyagot, ahelyett, hogy a kendőre hagyatkozna, hogy minden részecskét elzárjon.
A termelési területen a kezelők gyakran azt feltételezik, hogy a tápszivattyú nyomásának növelése felgyorsítja a szűrési folyamatot. A folyadékmechanika és a szálfeszültség szempontjából azonban ez gyakran kontraproduktív. Ha a nyomás meghaladja a tervezési határértékeket (általában 0,6–1,0 MPa felett), számos negatív eredmény következik be:
A túlzott nyomás a finom részecskéket a szövet mély rétegeibe kényszeríti. Ez a mélyreható vakítás visszafordíthatatlan, és a kendő áteresztőképességének katasztrofális csökkenéséhez vezet. Másodszor, a szűrőlemez szélei körüli tömítési terület hatalmas nyíróerőnek van kitéve. A nagy nyomás hatására a ruha becsípődhet, eltorzulhat vagy akár el is szakadhat a tömítésvezetéknél, ami iszapszivárgáshoz vagy „kifújáshoz” vezethet.
A kezdeti betáplálási nyomás szabályozása különösen fontos. Változófrekvenciás meghajtók (VFD) használatát javasoljuk az állandó áramlási adagolás eléréséhez. A ciklus korai szakaszában, még mielőtt a szűrőpogácsa kialakulna, az alacsony nyomású adagolás lehetővé teszi az egyenletes „előbevonat” réteg felépítését. Ez a réteg valójában védi a ruhát; az induláskor fellépő nagynyomású túlfeszültség közvetlenül a mikropórusokba csapja a részecskéket, és azonnal lezárja azokat.
A szűrőszövet sérülése gyakran „hiányos kisütéssel” kezdődik. Ha a szűrőpogácsa a nagy viszkozitás vagy a felületi érdesség miatt a szövethez ragad, a maradék szilárd anyagok a következő szűrési ciklus során tovább préselődnek.
Ahogy a ciklusok folytatódnak, ezek a maradványok megszilárdult „lerakódást” vagy „sarkot” képeznek, ami a ruha részeit áthatolhatatlanná teszi. Ez többet tesz, mint a kibocsátás csökkentését; egyenetlen nyomáseloszlást hoz létre a szűrőlapon. Ez a kiegyensúlyozatlanság a prés hatalmas szorítóereje alatt a lemezek meghajlását vagy a ruha elpattanását okozhatja a feszített élek mentén.
Ezért a tudományos tisztítási protokoll a kendő élettartamának meghosszabbításának alapja. Javasoljuk a rendszeres nagynyomású vizes mosást, bár a nyomást és a szöget gondosan kalibrálni kell, hogy elkerüljük a szálak elkopását. Ezenkívül a feldolgozott anyagtól függően vegyi tisztítást (savas vagy lúgos mosást) kell alkalmazni. Például azokban a bányászati zagyokban, ahol a kalcium sók hatására a ruha megmerevedik, az időszakos gyenge savas mosás visszaállíthatja a ruha eredeti puhaságát és porozitását.
Néha a szűrőszövet csupán „bűnbak” magának a présnek a mechanikai meghibásodásához. Fogyóeszközként a rongy a rendszer legsérülékenyebb része, és minden mechanikai eltérés a ruha sérüléseként nyilvánul meg.
A lemezek síkságának és a tömítőfelületek állapotának rendszeres ellenőrzése előfeltétele annak, hogy a szűrőkendő elérje teljes élettartamát.